2011. március
H K S C P S V
« jan   ápr »
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

én vagyok én, te vagy te?

valaki azt mondta nemrég, hogy a férjemmel egymást “apának” és “anyának” szólítani ciki… nem is ezért gondolkodtatott el a dolog, hogy tényleg ciki-e? hanem, mert azóta figyelem magam és feltűnt, hogy mivel a 11 hónapos gyermekemmel beszélgetek szinte egész nap, így magamról neki (mert, ugye helyette “beszélek” sokat) E/3 személyben beszélek. a nap, és mostani életem 99%-át úgy töltöm, hogy magamról, mint 3. személyről gondolkodom. ez normális? így hol vagyok én? tényleg csak anya vagyok? és nő? és feleség? ezek megszűntem létezni, vagy csak magam állítom be így? azáltal, hogy magamat így látom, mások is így látnak? próbálok “adni magamra”, de kedvem, hangulatom a téglaépületek rengetegében sétálgatáshoz a IX. kerület szívében kevésszer van… szinte soha… így annyira megszokom ezeket a ruhákat, hogy már egy bevásárláshoz sem öltözöm kulturáltabban. ez nem azt jelenti, hogy melegítőben rohangálok le, mert azt azért nem, de sportosan és közel sem elegánsan, vagy csinosan. hogy kell újra nőként viselkedni egy anyának, ha a gyerekével van? annyira béna kiöltözni és akár csak egy alapsminket feltenni egy sétához… minek? kinek? a gyerekért megyünk és azért, hogy másnak tetszünk. és magassarkúban sétálni… hát, elég béna… és kényelmetlen… és nem praktikus… vagy csak szimplán önmagunkért kellene? de ha nincs meg bennünk az igény erre, az baj? vagy, ha már ilyen kérdések foglalkoztatnak, akkor van igényünkre rá, csak esetleg túl praktikusak vagyunk? vagy?

sok sok megválaszolatlan kérdés……

Leave a Reply